Mosolyooogj!
Kisfiam, rúgd a bőrfocit olyan magasra,
hogy a világ is lássa honnan jön a labda,
hogy figyeljenek rád ahogy apád próbálta,
csak ő a szívét küldte szét a nagy világba.
Aki idővel majd nem hall, nem beszél,
de a tekintet az mindent elmesél.
Csak ülj mellé az ágyra, nem történik semmi hiába.
Ne élj úgy mintha meg sem születnél!
És most barátokról regél, de nem tud neveket
Hogy mennyire kevés volt akiket lehetett
úgy szeretni hogy hatványozottan vissza
És most fekszenek az ágyon ők is, és némelyik már máshol
úgyhogy becsüld a jelent és ne várd meg hogy nem hall, nem beszél.
Aki sohasem él annak úgy sem
fáj a halál, de akkor minden
út egyforma, pedig legendák születnek újra
és az egyikben én is ott vagyok.
"Két dolog van, amibe nem tudok beletörődni. Az egyik, hogy vége a nyárnak. A másik, hogy nélküled léptem az őszbe."
"Mindazokért, akik valaha velünk voltak,
Mécseseket, gyertyákat gyújtunk ma.
Emlékezünk a régi, szép időkre,
Az együtt töltött boldog esztendőkre.
Eszünkbe jut, mi szép volt rég,
Felszínre tör a sok emlék.
Emlékek szárnyán a múltba röppenünk,
Ahogy a gyertyát gyújtja remegő kezünk.
Könny csordul ki szemünkből,
A bánat most a felszínre tör.
Elgondolkodunk a sors akaratán:
Vajon másképp is lehetett volna tán?
Mi lett volna, ha nem ő megy el előbb?
Mennyivel lett volna elviselhetőbb?
Most értünk sírna valaki,
Az ő bánatát lehetne hallani.
De ezeken ne is töprengjünk,
Inkább csendben emlékezzünk. "
Már nem fáj ami volt,
már elfeledtem mindent.
Már nem érdekel, hogy ki mit gondol, annak a résznek vége.
Egyszer s mindenkorra lezártam a múltat.
Új ember vagyok,
új életem van.
Új életet kezdek, minden újjal.
Nincs már múlt,
nincs az aki voltam.
~ Sose keverd a fellángolással a szerelmet... a szerelem az amit nagyon kevés ember tudott megélni eddig... akkor vagy szerelmes ha nem csak mondod, de tényleg nem vagy képes tovább lépni, mert tudod, ő volt az ember aki nélkül nem tudtál élni, akit nem pótolhatna senki...